Ha jön a busz, a félig elszívott cigit nem dobják el a várakozó nők (persze, a férfiak sem), hanem elnyomják a cipőjük talpán, és zsebrevágják. Később még jó lesz… Ha cigit kér valaki egy idegentől, a kezedbe nyom érte egy-két koronát. Vagyis nem lejmol, hanem vásárol.
Önérzet? Egyenjogúság? Korrektség? Mindenesetre: egy csomag cigi ára 40-50 korona.
Svédországban évente mintegy 9 milliárd szál cigit válik füstté. Minden ötödik-hatodik felnőtt dohányzik (röker – füstöl) rendszeresen, s legalább félmillió ‘feströkare’ (‘ünnepi’ dohányos, kocabagós) s ugyanannyi bagórágcsáló-szürcsögő (snusare) is van. A snus – ejtsd: sznűsz – igazi svédség: lapos kerek dobozban kapható, a zacskós teához hasonló kiszerelésű, néha mentolos vagy más izű, kétkörömnyi dohányporció, melyet a felsőajak alá helyeznek. Annyira kedvelik, hogy még az Európai Unióban is megharcoltak érte. (kép: a zsákon látható felirat: szokj le a dohányzásról!)
Ugyanakkor Svédország a világ egyetlen országa, mely elérte a WHO által ajánlott célt: itt 20% alá csúszott a dohányzók aránya. Az utóbbi évtizedekben ütemesen csökkent a számuk: míg 1980-ban a férfiak 36%-a, a nők 29%-a szívott rendszeresen – addig 1998-ban ez az arány 17%, illetve 21% volt!
A füstölésről ugyan több férfi, mint nő szokott le, de közülük sokan tértek át a füstmentes snus-re. A bagó viszont ugyanolyan kárt tesz a szájüregben, mint a cigaretta, mert a ‘hatóanyagok’ közvetlenül a nyálkahártyán át szívódnak fel… Ugyanilyen látszat-javulás, hogy a leszokott nők közül sokan light termékekre szoktak, amleyek – mint kiderült – ugyanolyan károsak, mint a szokásos cigaretták. Ami a fiatalokat illeti, közülük ca. 25.000 kezd dohányozni minden évben, s a 16-24 éves korosztályban a cigis lányok harmadrésszel többen vannak, mint a cigis fiúk! Annak ellenére van ez így, hogy 18 év alattiaknak az üzletekben nem adnak el dohányárut (alkoholt sem).
2010. május 1-től megtiltotta dolgozóinak a munkaidőben való dohányzást 206 svéd város és falu önkormányzata (a 290 közül ennyien határoztak így, még előző ősszel).
Stockholmban ez mindegy 45.000 alkalmazottat érint – például az ápolókat, gyermek- idős- és házi beteggondozásban, iskolában dolgozókat. Hogy akik emberekkel dolgoznak, lehetőleg ne vigyék magukkal a füstöt a gyerekekhez, ápoltakhoz, öregekhez. A politikusok újabb dohányzás elleni intézkedése azokat a gyengébben fizetett rétegeket érinti érzékenyen, amelyekben másokhoz képest, magasabb a dohányosok száma, s a rökpaus – a cigiszünet – szent. A munkaadók s a szakszervezetek közös döntése a kliensek közérzetének és az alkalmazottak egészségének megóvása érdekében született.
Ám valószinű, figyelembe vették azt is, hogy a cigiszünetek évente 17 munkanapnyi időt tesznek ki minden egyes érintett esetében! Ha naponta 5-6 szállal számolva, 30 percnyi dohányzásra fordított munkaidőt veszünk alapul, ez évente ca. 31.000 koronába kerül a munkaadónak. Miközben egy dohányos évente 8 nappal többet tölt betegszabadságon, mint a többiek.
A tiltást – támogatással igyekeznek összekötni: segítik a leszokásban, aki rászánja magát. Mint korábban itt már írtam: egyre elterjedtebb, hogy a svéd kórházakban, komolyabb operációk esetén feltételül szabják a dohányzásról való leszokást – s utóbb az állami, s önkormányzati munkahelyeken volt a sor: fimpa! – mondták: nyomd el a csikket. Az utolsót.
Évente ca. 8000 svéd korai halála hozható közvetlen összefüggésbe a dohányzással. Köztudott: minden szál cigaretta 10 perccel rövidíti meg az életet. De számolhatunk így is: ha a napi cigi árát bedobod egy perselybe, évente két-három utazást tehetsz belőle!
Hmm, no de mi lesz a királlyal? Hiszen Carl Gustaf is szív munkaidőben; feströkare (kocabagós) de inkább smygrökare (titokban cigiző). A Nobel-ünnepségek, s a leleplező újságírók, különösen próbára teszik a türelmét… (egy 1997-es video)
.
svédkalauz 
