A mai svéd nyugdíjrendszer piramisformában épül fel és 1999. óta van érvényben. Öt évvel korábban, liberális kezdeményezésére, az akkori, Carl Bildt vezette konzervatív-centrista-liberális kormány tette le az asztalra, azonban a döntésfolyamatban egyenlő partnerként részt vettek az ellenzékben lévő baloldali pártok is, a szociáldemokraták, a baloldaliak és a zöldek, mi több, a rendszer bevezetése is az időközben választást nyert Ingvar Carlsson áltatt irányított baloldali kormánynak jutott.
Az új nyugdíjtörvény létrehozásának fő célja az volt, hogy közvetlen kapcsolatot alakítson ki az állampolgár által befizetett nyugdíjjárulék és a később kifizetendő nyugdíj között, fokozatosan leépítve, helyettesítve az addigi szisztémát, amely az un. folkpension (általános állami nyugdíj) és az azt kiegészít(het)ő ATP (általános szolgálati nyugdíj) kombinációját jelentette. Az átmenet ma is folyamatban van, s az 1938-53 között születetteket érinti.
A nyugdíjrendszer piramisának alapja s felépítménye is különböző elemekből áll. Az általános nyugdíj a stabil alap. Ennek összetevői a jövedelemalapú nyugdíj s a prémiumnyugdíj. (Aki nem szerzett saját jogosultságot, annak egy nem túl magas garantált nyugdíjat folyósít a kormány.) Erre a szintre épülhet a kiterjedt, a munkaadóval kötött megegyezésen alapuló, illetve az általa befizetett szolgálati nyugdíj. Ezt tetézheti meg az öngondoskodásként, valamely biztosítótársasággal vagy bankkal kötött szerződés szerint, s hozzájuk befizetett saját magánnyugdíj.
Az általános nyugdíj alapja minden adóköteles jövedelem. Azoknak jár, akik Svédországban éltek és dolgoztak, s az általuk befizetett nyugdíjjárulék szerint állapítják meg. Minden adóköteles 100 koronából 18,50 megy az állami nyugdíjkasszába. Nagyobb része (16 százalék) az általános jövedelemalapú nyugdíjalapba, amely egy újraelosztó rendszer: az aktuális általános jövedelemalapú nyugdíjakat folyósítja belőle az állami nyugdíjintézet (PM). Vagyis az aktívak hiteleznek a PM-nek, s ők a következő generáció 16 százalékaiból kapják majd az alapnyugdíjukat. A fennmaradó 2,5 százalékot pedig – amely a prémiumnyugdíj képzésére hivatott – a polgár által választott értékpapírokba fekteti az állami nyugdíjalapkezelő intézet (PPM). Mindezen tételek értékének alakulásáról minden év végén személyre szóló elszámolást kap a polgár. A nyugdíjintézet honlapján lévő kalkulátor segítségével pedig kiszámítható a majdani prémiumnyugdíj összege.
Azok, akik különféle okoknál fogva nem tudtak vagy nem voltak képesek saját jogú nyugdíj megszerzésére, egy szerény, de méltányos garantált nyugdíjat kapnak 65 év fölött, ha minimum 40 évet éltek Svédországban (ha kevesebbet, akkor arányosan kevesebb pénz jár). Ezt a költségvetésből fizetik, a mindenkori külgazdasági és államháztartási viszonyok figyelembe vételével, a pénzügyminiszter által meghatározott összegben.
Az alkalmazottként dolgozók szolgálati nyugdíjhoz is juthatnak, ha megállapodnak a munkaadójukkal, hogy az a nettó fizetésük 5-10 százalékát a cég és a szakszervezetek által közösen választott nyugdíjalapkezelő intézetben vezetett számlájukra utalja. A feltételek a kollektív szerződésekben rögzítettek, a munkavállalóknak beleszólásuk van a befektetésekbe, s nyugdíjprognózist készíthetnek saját maguknak az aktuális értékviszonyok szerint.
A magánnyugdíj-megtakarítás önkéntes, és bármely banknál, biztosítónál köthető szerződés szerint, a befizető által meghatározott havi összegben történik. A befizetések, havi 1000 koronában maximált értékben, levonhatók az éves adóból. A nyugdíjfolyósítás volumene, módja, ideje a szerződéstől függ.
A nyugdíjpiramis az egyes szintek konkrét kiterjedtségét is jól illusztrálja: általános nyugdíjjal mindenki, szolgálati nyugdíjjal a legtöbb ember, míg magánnyugdíjjal jóval kevesebb rendelkezik. Az egyes résznyugdíjak nem befolyásolják egymást: összeadódva képezik a teljes nyugdíjat. Az általános (állami) nyugdíj legkorábban 61 éves korban kérhető, két hónappal a tervezett nyugdíjba vonulás időpontja előtt, a kérvényező által választott 25-50-75- vagy 100 százalékos arányban. Alacsonyabb rész estén, a munkavégzés folytatásával, természetesen tovább növelhető az alap. A nyugdíjkorhatár 65 év (nemtől függetlenül), s legkésőbb 67 éves korban „kell” nyugdíjba menni.A nyugdíj összegét egy bizonyos „népjóléti alap” figyelembevételével számítják ki, s az nem lehet több, mint ennek az alapnak 7,5-szöröse. Ma a legmagasabb nyugdíj 30 ezer korona körül van, a legkisebb (garantált) nyugdíj ennek körülbelül a harmada.
A nyugdíj összege komplex – de minden év és minden befizetett korona számít. Alapja minden adóköteles jövedelem: így a gyes, a munkanélküli segély, a táppénz, a rokkantsági segély, a tanulmányi ösztöndíj stb. Függ a befizetések nagyságától, a magánalapok jövedelmezőségétől, a nemzeti- és a nemzetközi gazdasági helyzettől. Mivel több lábon áll, kevésbé sebezhető. Átlátható és rugalmas: folyamatosan szemmel tartható és változtatható a befizetések elhelyezése. Az összeg az egyén döntésein és felelősségvállalásán is múlik. A polgárok informálásáról a nyugdíjintézet és a nyugdíjalapkezelők is kötelesek gondoskodni.
A nyugdíjrendszernek az állam által kezelt részében 2001. óta van egy beépített fék is. Ez az automatikus kiegyenlítés (automatisk balansering) gondoskodik arról, hogy a rendszerben bekövetkező hiány (azaz a folyó nyugdíjkifizetés) ne léphesse át a befizetések szintjét. Ebből következően az állami nyugdíjak összege nem növekszik ugyanabban az ütemben, mint az aktív jövedelmek. A pénzügyminiszter minden évben meghatározza az ún. egyensúlyi számot, amely a bevételek-kiadások arányát mutatja. A bevétel 90 százalékát a munkavállalók és munkaadók által befizetett járulékok adják. A maradék 10 százalékot pedig a rendszerben lévő tőke – ez azt eredményezi, hogy az innen az államháztartásba áramló pénzek befolyásolják az egyensúlyt.
Végül, de nem utolsó sorban: A svéd nyugdíj adóköteles. A szeptemberben másodszorra hatalomra került konzervatív-centrista-liberális pártkoalíció egyik választási ígérete volt a nyugdíjak adójának csökkentése; ennek értelmében a pénzügyminiszter, a negyedik szakaszban, idén is levett egy keveset a nyugdíjak adóterhéből. Azonban az új költségvetés tervezésekor – a nyugdíjalapok szerteágazó befektetéseit ért globális negatív hatás miatt – kalkulált némi értékromással is. Így az állami nyugdíjat 2010-ben gyengíti ugyan a krízis, de csökken az adója is. Például, aki tavaly 14 500 koronát kapott havonta a számlájára, idén 14 400 koronához jut.
.
svédkalauz 